Minden idők egyik legszimpatikusabb Fradi játékosa nyilatkozott pályafutásáról.
– Olvastam, hogy messze került a futballtól, biztosítási ügynök lett. Nem akart a futball közelében maradni?
– Hat évet dolgoztam az utánpótlásban, de nehéz ebből megélni. Négy kiskorú gyermekem van, muszáj volt valami mást keresnem.
– Miért éppen a biztosításnál kötött ki, értett hozzá?
– Nem, semmit. Az édesapám foglalkozott ezzel, ő adta az ötletet. Azt mondta, mint ismert egykori futballista komoly kapcsolatrendszerem van, vágjak bele, nem fogok csalódni.
– És megérte?
– Igen. Persze ebbe is, mint bármi másba, bele kellett tanulni, de nem nehéz, mára megszerettem.
– Mit lehet az ügynökösködésen szeretni?
– Kötetlen a munkaidőm, szeretek emberekkel találkozni, tárgyalni, és nem sablonos munka, akárcsak a foci.
– Hány magyar futballistát tudott meggyőzni?
– Keveset, csupán a profik hatodának van biztosítása. Próbálkoztunk, végigjártuk valamennyi első osztályú klubot, de nehéz meggyőzni őket.
– Játékoskorában volt biztosítása?
– Valamilyen volt, nem egyéni, de az nem sokat ért. Bár szerencsére alig voltam sérült.
– Van még kapcsolata a futballal?
– A Fradi-öregfiúk csapatában játszom, és nagy ritkán kimegyek a nagyok meccseire. Sajnos kevés a szabadidőm, s azt a keveset a gyerekeimmel töltöm. Ha tehetjük, járunk túrázni, kirándulni. Ők a legfontosabbak a számomra.
– Úgy veszem ki a hangjából, nagyon nem is hiányzik már a futball.
– Nézze, szeretnék én gyerekekkel dolgozni, de az ifiedzők fizetéséből nem lehet megélni. Nem tudom, ma hogy áll mindez, de sejtésem szerint nagyságrendekkel több pénz most sincs az utánpótlásban. Szerettem volna felnőttcsapatnál is dolgozni, de előtte végig akartam járni a ranglétrát. A profikig pedig nem jutottam el.
– Egy csapat jó szereplésében mennyire fontos az edzői munka?
– Úgy vélem, egy jó szakember hatvan-hetven százalékot hozzá tud tenni csapa teljesítményéhez. Én szerencsés voltam, kiváló mesterektől tanulhattam.
– Kiktől?
– Nyilasi Tibor új stílust hozott a Fradi akkori futballjába. Novák Dezsővel értük el a legnagyobb sikereinket, a válogatottnál pedig Verebes Józseftől és Jenei Imrétől kaptam sokat.
– Varga Zoltántól nem? Emlékszem, volt vele valami konfliktusa.
– Szakmai vita volt, amiről a közvéleménynek nem lett volna szabad értesülnie. De nem szeretnék ezzel különösebben foglalkozni. Rég volt, lezártam ezt az időszakot. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket próbáltam korábban is elhárítani. A lényeg, nem haragszom senkire.
– De emiatt igazolt Kassára, és ami szerencse a szerencsétlenségben, a kassaiakkal is bejutott a Bajnokok Ligájába. Melyik volt a nagyobb szó: a Fradival vagy az 1. FC Kosicével játszani az elitben?
– Mindkettő óriási teljesítmény volt. Az FTC-vel csak a csoportkör után fogtuk fel, mekkora dolgot hajtottunk végre. Egyébként akárcsak itthon, a Felvidéken is nagyon megható volt az a szeretet, amelyet a szurkolóktól kaptam. Persze rengeteg Fradi-drukkerrel találkoztam ott is.
– Melyik volt a jobb csapat?
– A kassai erőnlétben volt jobb, bár a továbbjutásra nem volt esélyünk. Többet futtattak bennünket az edzéseken, a fizikai felkészülésre helyezték a hangsúlyt.
– Milyen volt az élet Kassán?
– A sok edzés mellett nem maradt időm szinte semmire. A nyelvtanulásra sem voltam rákényszerítve. Három-négy magyar srác mindig volt körülöttem, aki fordított. És a kassai Magyar Színházzal tartottam a kapcsolatot. Az a másfél év számomra, a BL-en kívül, a sok utazásról marad emlékezetes.
– Miért jött el másfél év után?
– Nagyon jól indult a szlovákiai kalandom. Télen kerültem oda, nyárra bajnokok lettünk, ősszel pedig már a Szpartak Moszkva kiverése után a BL-csoportkört játszottunk a Juventus, a Manchester United és a Feyenoord ellen. Aztán változott a politikai helyzet az országban, a Meciar-kormány megbukott, így a klubot üzemeltető Rezes családnak is visszaestek a megrendelései. Az elnök nem tudta teljesíteni a szerződésben vállaltakat, így hát mindenki ment, amerre látott. Mindenesetre életem egyik legnagyobb élménye volt újra a BL-ben futballozni.
– Szintén élete egyik nagy pillanata lehetett volna az 1996-os olimpián való részvétel. Ám azt lemondta. Tényleg azért nem utazott Atlantába, mert éppen akkor volt az esküvője?
– Igen, azon a nyáron nősültem. De nem emiatt mondtam le. A szabályok szerint lehetett vinni három túlkorost is az olimpiára, és nekem is felajánlották, hogy mehetek. Nem tartottam etikusnak, hogy azok közül, akik kiharcolták a szereplést, bárkit is kihagyjanak miattam. Például ha igent mondok, akkor a Fradiban csapattársam és barátom, Hrutka Jani nem utazhatott volna. Én ezt véletlenül sem akartam. Ezért mondtam nemet.
– Aztán az ezredfordulón megfordult Kínában is. Mennyire volt az nagy ugrás az ismeretlenbe?
– Óriási. Bevallom, nem tudtam, mi vár rám, s nem ismertem a kínai focit és a helyi életet sem. Az észak-koreai határhoz közel laktunk, és jól éreztem magam. A Jan Bian FC sajnos gyenge volt, ezért kiestünk az első osztályból.
– Evett extrém ételeket?
– Sok mindent ettem. Sok olyat is, amiről fogalmam sem volt, hogy mi az. Megkóstoltam a kígyót is. De akárcsak itthon, volt olyan, ami ízlett, meg olyan is, ami kevésbé. De nem az ételekkel volt a baj.
– Hanem mivel?
– Egyrészt, hogy kiestünk, másrészt nem akartam tovább távol lenni a családtól. Jó pénzt kaptam, de inkább hazajöttem, és még egy évet lehúztam a Zalaegerszegben, ahol újra bajnok lehettem. Ez is gyönyörű volt.
– Köztudott, hogy mélyen vallásos. Érdekelne, hogy ön szemében bűn megrúgni egy embert?
– Futballpályán megesik az ilyen, de ha valaki elrontja az ütemet, és elnézést kér utána, akkor nem az. Én szándékosan sosem rúgtam föl senkit.
– A Honvéd–Fradi kupadöntő utáni rendőri kardlapozás után három játékostársával együtt elítélték, mert segített a szurkolóknak. Most hogy látja, jogosan ítélték el?
– Ahogy visszanéztük a felvételeket, én is meglepődtem, hogy mire voltam képes. Ha csak a paragrafusokat nézem, tényleg megvalósult részünkről a hivatalos személy elleni, csoportosan elkövetett erőszak, mert akadályoztuk a rendőrök munkáját. Amúgy nem bántam meg, amit tettem. Ma is felszólalnék az igazságtalanság ellen.
– Amúgy mi pluszt adott önnek a hit a futballpályán?
– Támasz volt a sikerekben, és nagyon sokat segített a kudarcok elviselésében is.
Pályakép
Telek András, 1970. december 10., Budapest. Labdarúgó. Klubjai: Ferencváros (1989–96, 98-99, 205 mérk./1 gól), 1. FC Košice (1997–98), Jan Bian FC (2000, Kína), Zalaegerszegi TE (2000–02, 23/0). Magyar válogatott (24/0). Sikerei, díjai: magyar bajnok (1991–92, 1994–95, 1995–96, 2001–02), ezüstérmes (1990–91, 1998–99), bronzérmes (1989–90, 1992–93, 1996–97). Magyar Kupa győztes (1991, 1993, 1994, 1995), Szuperkupa- győztes (1993, 1994, 1995). Az év labdarúgója (1992), Golden Gate-díj (1992–93). Az FTC örökös bajnoka.
forrás: magyarhirlap.hu
